2010. március 5., péntek

Magyar demokrácia: nem valamiért, hanem valami ellen szavazunk

Saját magunk ellen?

Ez a meglátás tökéletesen igaz a magyar szavazási szokásokra. Szándékosan nem használom a választás szót, mivel az azt jelentené, hogy különböző lehetőségek közül választhatna a választó. Itt nincsenek alternatívák. Legjobb estben is csak menekülési útvonalakról beszélhetnénk, de részünkre azok is zárva vannak. Miért? Mert a volt kommunista tagállamok részére egyedül Oroszországgal jó kapcsolatokat kialakítani képes politikai vezetés lehetne megoldás, de a hanyatló cionista nyugat mellett elkötelezett politikusaink rendkívül rossz pozíciókból tárgyalhatnának a kapcsolatok rendezéséről.

Magyarországon az elmúlt húsz évben azonban nem volt még párt, amely azért győzött volna a szavazásokon, mert olyan jó, hanem csakis azért, mert a másik olyan rossz. Az emberek ezzel büntetnek. Amikor Antall hatalomra került, azért szavaztak az emberek, hogy a kommunizmus menjen. Aztán ők ügyesen bebizonyították, hogy lehet elcseszni mindent úgy is, ha valaki nem kommunista. Ezért aztán gyorsan visszasírták a népek a kommunistákat. Ők a rózsadombi paktum értelmében ki is aknázták a lehetőségeiket, hogy harácsoljanak. Jött Orbán és zsidó bandája, de ők sem azért, mert olyan jók lettek volna, hanem azért, mert az embereknek elegük lett a volt pártfunkcionáriusok szemmel látható lopásaiból, és a megszorításokból. Orbán felvirágoztatta az építési vállalkozásokat, de mindent tönkretett azon kívül. Az oktatási rendelkezéseik (holokauszt-nap az iskolákban), a járulékok, az állami tulajdon iszonyatos herdálása újra visszahozta nyakunkra az MSZP-t. Nagy reményekkel, merthogy teljes garnitúraváltás történt a vezetőségben, és ez reményre adott okot a sok birkának, mert nem láttak át a szitán. Ekkor is csak azért szavaztak az emberek, hogy Orbán menjen. Azután jól emlékezünk a négy ével ezelőtti választásokra. Olyan képet festettek a Fideszről, hogy a farkasember elszégyellte magát. Nem beszélve arról, hogy „hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, és közben nem csináltunk semmit” ahogy Gyurcsány mondta. Az emberek ismételten nem az MSZP-re szavaztak, hanem Orbán ellen. Most a Fideszt éljenzik előre, hogy kétharmados többsége lesz. Mert az embereknek annyira elegük van az MSZP-ből, hogy nem a Fideszre, hanem az MSZP ellen szavaznak.

Vannak alternatívák? Nincsenek! A Jobbik is majd szépen, lassan besorakozik a Fidesz mellé, úgymond szalonképessé válik a nagypolitika számára. Ők is Unióban gondolkodnak. Semmi különbség közötte, és a Fidesz, vagy az MSZP között. Magyarországon nincs hatpárt, ötpárt, vagy akármennyi. Itt egy nagy párt van, ez maga a pártokrácia. Ebben vannak frakciók. Fidesz frakció, MSZP frakció, és a többi. Működési alapja mindnek ugyan az (liberális demokrácia), megegyezőek a mozgásterek, amelyek mentén mind kivétel nélkül azonnal összezár, amint támadás éri a működésük alapjait.

Teljesen lényegtelen melyik párt programját nézzük meg. Ugyanazok az üres frázisok, széllelbélelt közhelyek mindenütt. Új munkahelyek, a munka becsületének visszaállítása, a család támogatása, mind - mind olyan üres nagyszavak amelyek most már teljesen mindegyek a nemzet szempontjából. Hol van a jelenlegi alkotmányt azonnal eltörlő intézkedések előkészülete, a jelenlegi hibás jogrendszer felülvizsgálatát, eltörlését szorgalmazó javaslatok, lényegi fontos változásokat előrevetítő szándékok kinyilatkoztatásai. A bankok, kölcsönök felülvizsgálata, az EU-ból való azonnali kilépés követelése?

A választások régen nem erről szólnak, olyan kisszerű dolgok, mint a haza megmentése, vagy az erkölcsi rend helyreállítása, szóba se jöhetnek. Melyik politikai pártot érdeklik ezek? Megvezetik az embereket mind kivétel nélkül. A birkák meg mennek utánuk.

Az emberek gondolkodás nélkül utasítanak el rátermett egyéni képviselőket, mert a gyűlölt párt tagja, és választanak a nyakukra válogatás nélkül zsidót, cigányt, csak mert a nagy „énoldalam” embere. Lehet hogy nemrég még az MSZP volt az énoldalam, de most köpönyeget forgatok, és a Fidesz az énoldalam. Az egész egy undorító fertő.
Ha valaki úgy gondolná, hogy csak kritizálunk, és mindenkit leminősítünk, az téved. Erkölcsi ítéletet mondunk, mely szerint a régóta színen lévő, hagyományos politika képviselői között egyetlen elfogadható ember van, és az Thürmer Gyula. Számunkra elfogadhatatlan eszmét képvisel, igazából politikai ellenfelünk, de tiszteljük benne azt, hogy ő még mindig az, aki volt. Nem forgatja köpönyegét, kitart amellett, amit mondott 10 évvel ezelőtt. Nyilatkozatai egyébként nemzetérdekűek (minden hivatalosan működő párt közül a legmarkánsabban képviseli a nemzet érdekeit), ezt internetes oldalaikon követheti bárki.

(Csak nehogy valaki ezen sorok olvasása után előjöjjön azzal az egetverő barom szöveggel, hogy a hungaristák meg a kommunisták mennyire hasonlóak, mert annak a legkisebb fogalma sincs egyikről sem)

Teljesen természetes, hogy minden választáskor megjelenik a szavazások fő jelmondata, a megvezetés netovábbja, az „ön szavazata is számít” szlogen. Az hogy a be nem jutottak szavazatait hogyan osztják el, vagy hogyan csalnak le-föl százalékokat, senkit sem érdekel. Az szintén nem érdekel senkit, hogy melyik bandita kinek a szavazata által jutott be. Ez csak annyiban fontos kérdés, hogy mindenki, aki egy bűnözőt bűnözéshez segít, maga is tettestárssá válik. A felelősség pedig nyomonkövethetetlen, egyszerűen nincs is felelősség. Mentelmi jog mögé bújt, nem visszahívható képviselőkkel vagyunk tele. Venezuelában, ahol állítólag diktatúra van, visszahívhatóak a képviselők. Nálunk nem. Arról az égbekiáltó marhaságról már ne is beszéljünk, hogy a liberális demokráciában ugyanannyit ér egy 3 diplomás szívsebész szavazata, aki embereket ment meg nap mint nap, és egy árokban fetrengő részeges cigány szavazata. Nem véletlen a majd 3 ezer éves megállapítás: a demokrácia a söpredék uralma a józanok felett. Ökölszabály: a felelösség egyedül és kizárólagosan a szavazóké.

Jó lesz mindenkinek a fejébe verni, hogy ebben a ciklusban az ország gazdaságának vége lesz. Aki most elmegy szavazni, az az összeomlásra szavaz. Mert most még békés úton lehetne rendszert váltani. Egyszerűen úgy, hogy a magyarság a 48-as szabadságharc leverése utáni népi ellenállási taktikát követi. Ha nem ezt választja a nép, akkor bele fogja kergetni az országot egy anarchista forradalomba. A következő ciklusnak nagyjából a közepén bekövetkezik a totális gazdasági csőd. Mert a nagy szlogen, az új munkahelyek teremtése lehetetlen. Főleg a mai körülmények között. Erre most mindenki azt mondja, majd a Fidesz megoldja. Hogy? Ma a magánvállalkozások világát éljük. Kérdem az olvasót: indítana ma magánvállalkozást? Ezer százalék a válasz, hogy nem. Így van ezzel az emberek túlnyomó többsége. Ötször annyi vállalkozást adnak vissza, mint amennyit váltanak. A visszaadott vállalkozások mind a lecsúszott termelő vállalkozások, a kiváltottak 99%-a szolgáltatási kényszervállakozás. Üzlet, fodrász, hasonló, ami szintén a kifutás után, rövid időn belül bukásra van ítélve. Nincs tőke, nincs hitel, nincs fizetőképes kereslet. És nem is lesz.

Azt mondja Orbán, hogy egymillió munkahely kell. Igen. Minden hülye tudja, hogy munkahelyek kellenének. Ez a mondat egy közhely. Az egymillió meg olyan jól hangzik. Ahhoz, hogy termelő cégeket építhessünk, kell a piac, ami azt felvásárolja. Piac nincs. India, Kína mindent lefed. Ha pedig a globalista nézetet felrúgják, minden veszik, az EU, a bankok, Izrael, minden amijük csak van. Egyszerűbb hát belőlünk rabszolgát csinálni. És a sok birka még elhiszi, hogy pártok nevében lehet itt változtatni? Jövő év végére újabb kétszázezer munkanélkülivel kell számolni. Ezzel a munkanélküliek száma átlépi az elviselhetőség határát.

Az emberek az anarchiára szavaznak, ha elmennek szavazni. Abban az esetben a belháború elkerülhetetlen. Tapasztalható, hogy a feltüzelt négy, vagy nyolc évvel ezelőtti választási harc nincs sehol. Szemlátomást egyik párt sem akar olyan látványosan győzedelmeskedni, hogy egyedül viselje a felelősséget mindenért, mert érzik a bajt. Aki most hatalomra kerül, az fogja kivégezni az országot. Akkor is, ha nem akarja, mert az általa is elfogadott működtető rendszer vált teljesen működésképtelenné. A sok bolond fut szavazni a kinevezett szörnyű gonosz ellen, aki már most dörzsöli a tenyerét. Mert a nagy összeomlásban nem magára kell mutogatnia, hanem a balekra. És megint ők jönnek ki jól az egészből hosszú távon.

Mi lenne a kiút? Ha az arra jogosultak nem mennek el szavazni. Érvénytelen választás után, ügyvezető kormány kell, és akkor lehet egy nagy újrakezdést csinálni. Ez lenne a békés út. De ez nem kell a népnek, mert mennek a vezérkos után, mint jó birkák.


Belháború? Totális szétesés? Az MNA észre sem fogja venni. Saját ellátó rendszerünk van, tagjaink folyamatosan sportolnak, képezik magukat, hogy akkor is helyt tudjanak állni, amikor szélsőséges lesz a helyzet. Családjaink felkészültek az összeomlásra, szintúgy országos rendszerünk is.

A politikai és a gazdasági összeomlás rendkívül veszélyes helyzetet teremt. A rend teljes felbomlása várható, márpedig a RENDET minden eszközzel fenn kell tartani. Minden más érdek lényegtelenné válik, és azok az erők, akik a rend fenntartásában érdekeltek, össze fognak tartani. Világnézetüktől függetlenül. Nem világnézeti alapú erők küzdenek majd egymás ellen, hanem a rend harcol majd az anarchia ellen.

Csak az ország fog nyögni. Mindenkinek azt, amit megérdemel!

Gyártó István - Jövőnk.info