A választás és a felelősségre vonhatóság kérdése a hungarista munkásállamban

Egyre többen gondolják úgy, hogy az „egy ember – egy szavazat” elv, és az erre építő demokrácia államépítésre alkalmatlan, bukott elképzelés. A felvetődő megoldási javaslatok különböző feltételekhez kötnék a szavazati jogot (végzettség, munkahely), érdemi alapú demokráciát javasolva.

Az MNA eszmei alapjai, mely az államvezetés és a hatalmi struktúra ismertetésére is kiterjed, nem hozható nyilvánosságra. Az érdeklődés viszont valóban nagy az ilyen jellegű információ megismerése irányában, ezért nagy vonalakban, közismertté tesszük az alaptételeket. Több esetben hivatkozva a KÓDEX-ben már ismertetett tételekre, melyek a honlapunkon olvashatóak.

Mindenekelőtt írjuk újra a szótárat, és ami nem oda való, húzzuk is ki. A liberális demokrácia bukásával (mely egyúttal a teljes polgári társadalmi rend bukását is jelenti) a demokrácia szót nyugodtan a romok között hagyhatjuk – a köztársasággal és hasonlókkal együtt. Semmi jó nem kötődik ehhez a fogalomhoz. Ahogy mondani szokták: a létező demokrácia nem működik, a működő meg nem létezik. Népuralom – hangzatos szappanbuborék. A hungarista állam tekintélyuralmi, felelős vezetést valósít meg. Az új szociális társadalmi rend alapja a hungarista munkásállam lesz.

Az ideiglenes katonai közigazgatás (katonai-rendőri erők és népi akciócsoportok) után megalakuló Nemzeti Nagytanács a Magyar Állam legfelsőbb hatalmi és törvényhozó szerve. Tagjai az új rendet létrehozó katonai-politikai vezetőkből, a társadalom érdekcsoportjainak vezetőiből és a lakosságot képviselő választott vezetőkből áll. A három tényezőből álló Nemzeti Nagytanács létszáma 150 - 200 fő. Fő feladata az ország rendjének fenntartása, erkölcsi és gazdasági fejlődését biztosító törvények és rendeletek megalkotása. A politikai államvezetés, a gazdasági államvezetés és a társadalmi képviselet építő jellegű együttműködése a hungarista államvezetés alapja (Munkásállam - KÓDEX).

A hungarista államban nincsenek pártok, amelyek különböző irányba húznák az ország szekerét. (A pártok ma is különböző társadalmi érdekcsoportok világnézeti álcázatai. Ezért fordul elő az, hogy a pártok vezetői az általuk képviselt ideológiákkal összeegyeztethetetlen életvitelt folytatnak, a párt működése szintén a kinyilvánított alapelvekkel ellenkező. A munkásállamban ez a hazug állapot nem megengedett.) A megszokott kormányzati ciklusok nem léteznek. Így nincs hol erre, hol arra haladás, nincs másokra mutogatás – és nincs a hagyományos értelemben vett választás sem.

A katonai-politikai vezetőket a Magyar Állam elnöke nevezi ki a Hungarista Mozgalom legfelsőbb vezetői testületének javaslatai alapján, a Társadalmi Érdekcsoportok és a Területi Népképviselet szervei piramis-rendszerű választások alapján küldenek tagokat a Nemzeti Nagytanácsba. Az államvezetők mögött széles szakértői bázis dolgozik.

Választójoggal csak a munkásnak minősülők rendelkeznek. (A munkás fogalmát lásd a Kódexben!)

A Nemzeti Nagytanácsban szolgálatot teljesítőket nem lehet időközönként lecserélni akkor, ha munkájukat jól látják el. Időközönként az érdekcsoportokat és a lakosságot képviselő vezetők alkalmasságáról érdekcsoporti és népszavazási döntés történik. A szavazólapon a képviselő megtartásáról, vagy elutasításáról lehet dönteni. Ha a szavazatra jogosultak több mint fele elutasítja a nevezett személyt, akkor kerül sor új képviselő megválasztására. Népi kezdeményezés alapján a képviselő személyének megváltoztatása érdekében népszavazás bármikor kiírható akkor, ha ezt a lakosság, vagy az érdekcsoportok szavazatra jogosultjainak legalább 60%-a igényli. A szavazásokon minden szavazati joggal rendelkezőnek kötelező részt venni.

A katonai-politikai vezetői testület tagjának a leváltását a másik két érdekképviselő csoport kérheti úgy, hogy a tagság legalább 60%-a megszavazza. Az új képviselő személyére javaslatot tehetnek, de a döntés a Hungarista Mozgalom legfelsőbb vezetésének a feladata.

A Magyar Állam minisztériumai a Nemzeti Nagytanács ellenőrzése alatt állnak, vezetőik a Nemzeti Nagytanácsnak nem tagjai, a Magyar Állam alkalmazottjai. Belpolitikai, külpolitikai, katonai, pénzügyi döntéseket a Nemzeti Nagytanács hozhat, azok végrehajtásának irányítása a szakminiszterek feladata.

Az önkormányzati rendszer elvileg fenntartható, a korszak megkövetelte módosításokat viszont végre kell ezen a téren is hajtani.

Államrendünkben a vezetés nem kiváltság, hanem szolgálat. A különböző képviselők, szakértők felelősséggel tartoznak. A képviselői kötelességek elhanyagolása, felelőtlen döntéshozás, önérdek érvényesítése, korrupció államellenes bűncselekménynek minősül.

A kor kérdéseit egyre többen ismerik fel, és próbálnak megoldásokat keresni. Nekünk gyakorlatilag semmi mást nem kell tennünk, mint a mindennapi mozgalmi normáinkat átültetni állami, társadalmi szintre. A mi építkezési tervünk nem papíron íródott, hanem a mozgalom működése szülte meg azokat, működő gyakorlatként.

V. István – Bükkfalvi Roland – Jövőnk.info

Magyar demokrácia: nem valamiért, hanem valami ellen szavazunk

Saját magunk ellen?

Ez a meglátás tökéletesen igaz a magyar szavazási szokásokra. Szándékosan nem használom a választás szót, mivel az azt jelentené, hogy különböző lehetőségek közül választhatna a választó. Itt nincsenek alternatívák. Legjobb estben is csak menekülési útvonalakról beszélhetnénk, de részünkre azok is zárva vannak. Miért? Mert a volt kommunista tagállamok részére egyedül Oroszországgal jó kapcsolatokat kialakítani képes politikai vezetés lehetne megoldás, de a hanyatló cionista nyugat mellett elkötelezett politikusaink rendkívül rossz pozíciókból tárgyalhatnának a kapcsolatok rendezéséről.

Magyarországon az elmúlt húsz évben azonban nem volt még párt, amely azért győzött volna a szavazásokon, mert olyan jó, hanem csakis azért, mert a másik olyan rossz. Az emberek ezzel büntetnek. Amikor Antall hatalomra került, azért szavaztak az emberek, hogy a kommunizmus menjen. Aztán ők ügyesen bebizonyították, hogy lehet elcseszni mindent úgy is, ha valaki nem kommunista. Ezért aztán gyorsan visszasírták a népek a kommunistákat. Ők a rózsadombi paktum értelmében ki is aknázták a lehetőségeiket, hogy harácsoljanak. Jött Orbán és zsidó bandája, de ők sem azért, mert olyan jók lettek volna, hanem azért, mert az embereknek elegük lett a volt pártfunkcionáriusok szemmel látható lopásaiból, és a megszorításokból. Orbán felvirágoztatta az építési vállalkozásokat, de mindent tönkretett azon kívül. Az oktatási rendelkezéseik (holokauszt-nap az iskolákban), a járulékok, az állami tulajdon iszonyatos herdálása újra visszahozta nyakunkra az MSZP-t. Nagy reményekkel, merthogy teljes garnitúraváltás történt a vezetőségben, és ez reményre adott okot a sok birkának, mert nem láttak át a szitán. Ekkor is csak azért szavaztak az emberek, hogy Orbán menjen. Azután jól emlékezünk a négy ével ezelőtti választásokra. Olyan képet festettek a Fideszről, hogy a farkasember elszégyellte magát. Nem beszélve arról, hogy „hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, és közben nem csináltunk semmit” ahogy Gyurcsány mondta. Az emberek ismételten nem az MSZP-re szavaztak, hanem Orbán ellen. Most a Fideszt éljenzik előre, hogy kétharmados többsége lesz. Mert az embereknek annyira elegük van az MSZP-ből, hogy nem a Fideszre, hanem az MSZP ellen szavaznak.

Vannak alternatívák? Nincsenek! A Jobbik is majd szépen, lassan besorakozik a Fidesz mellé, úgymond szalonképessé válik a nagypolitika számára. Ők is Unióban gondolkodnak. Semmi különbség közötte, és a Fidesz, vagy az MSZP között. Magyarországon nincs hatpárt, ötpárt, vagy akármennyi. Itt egy nagy párt van, ez maga a pártokrácia. Ebben vannak frakciók. Fidesz frakció, MSZP frakció, és a többi. Működési alapja mindnek ugyan az (liberális demokrácia), megegyezőek a mozgásterek, amelyek mentén mind kivétel nélkül azonnal összezár, amint támadás éri a működésük alapjait.

Teljesen lényegtelen melyik párt programját nézzük meg. Ugyanazok az üres frázisok, széllelbélelt közhelyek mindenütt. Új munkahelyek, a munka becsületének visszaállítása, a család támogatása, mind - mind olyan üres nagyszavak amelyek most már teljesen mindegyek a nemzet szempontjából. Hol van a jelenlegi alkotmányt azonnal eltörlő intézkedések előkészülete, a jelenlegi hibás jogrendszer felülvizsgálatát, eltörlését szorgalmazó javaslatok, lényegi fontos változásokat előrevetítő szándékok kinyilatkoztatásai. A bankok, kölcsönök felülvizsgálata, az EU-ból való azonnali kilépés követelése?

A választások régen nem erről szólnak, olyan kisszerű dolgok, mint a haza megmentése, vagy az erkölcsi rend helyreállítása, szóba se jöhetnek. Melyik politikai pártot érdeklik ezek? Megvezetik az embereket mind kivétel nélkül. A birkák meg mennek utánuk.

Az emberek gondolkodás nélkül utasítanak el rátermett egyéni képviselőket, mert a gyűlölt párt tagja, és választanak a nyakukra válogatás nélkül zsidót, cigányt, csak mert a nagy „énoldalam” embere. Lehet hogy nemrég még az MSZP volt az énoldalam, de most köpönyeget forgatok, és a Fidesz az énoldalam. Az egész egy undorító fertő.
Ha valaki úgy gondolná, hogy csak kritizálunk, és mindenkit leminősítünk, az téved. Erkölcsi ítéletet mondunk, mely szerint a régóta színen lévő, hagyományos politika képviselői között egyetlen elfogadható ember van, és az Thürmer Gyula. Számunkra elfogadhatatlan eszmét képvisel, igazából politikai ellenfelünk, de tiszteljük benne azt, hogy ő még mindig az, aki volt. Nem forgatja köpönyegét, kitart amellett, amit mondott 10 évvel ezelőtt. Nyilatkozatai egyébként nemzetérdekűek (minden hivatalosan működő párt közül a legmarkánsabban képviseli a nemzet érdekeit), ezt internetes oldalaikon követheti bárki.

(Csak nehogy valaki ezen sorok olvasása után előjöjjön azzal az egetverő barom szöveggel, hogy a hungaristák meg a kommunisták mennyire hasonlóak, mert annak a legkisebb fogalma sincs egyikről sem)

Teljesen természetes, hogy minden választáskor megjelenik a szavazások fő jelmondata, a megvezetés netovábbja, az „ön szavazata is számít” szlogen. Az hogy a be nem jutottak szavazatait hogyan osztják el, vagy hogyan csalnak le-föl százalékokat, senkit sem érdekel. Az szintén nem érdekel senkit, hogy melyik bandita kinek a szavazata által jutott be. Ez csak annyiban fontos kérdés, hogy mindenki, aki egy bűnözőt bűnözéshez segít, maga is tettestárssá válik. A felelősség pedig nyomonkövethetetlen, egyszerűen nincs is felelősség. Mentelmi jog mögé bújt, nem visszahívható képviselőkkel vagyunk tele. Venezuelában, ahol állítólag diktatúra van, visszahívhatóak a képviselők. Nálunk nem. Arról az égbekiáltó marhaságról már ne is beszéljünk, hogy a liberális demokráciában ugyanannyit ér egy 3 diplomás szívsebész szavazata, aki embereket ment meg nap mint nap, és egy árokban fetrengő részeges cigány szavazata. Nem véletlen a majd 3 ezer éves megállapítás: a demokrácia a söpredék uralma a józanok felett. Ökölszabály: a felelösség egyedül és kizárólagosan a szavazóké.

Jó lesz mindenkinek a fejébe verni, hogy ebben a ciklusban az ország gazdaságának vége lesz. Aki most elmegy szavazni, az az összeomlásra szavaz. Mert most még békés úton lehetne rendszert váltani. Egyszerűen úgy, hogy a magyarság a 48-as szabadságharc leverése utáni népi ellenállási taktikát követi. Ha nem ezt választja a nép, akkor bele fogja kergetni az országot egy anarchista forradalomba. A következő ciklusnak nagyjából a közepén bekövetkezik a totális gazdasági csőd. Mert a nagy szlogen, az új munkahelyek teremtése lehetetlen. Főleg a mai körülmények között. Erre most mindenki azt mondja, majd a Fidesz megoldja. Hogy? Ma a magánvállalkozások világát éljük. Kérdem az olvasót: indítana ma magánvállalkozást? Ezer százalék a válasz, hogy nem. Így van ezzel az emberek túlnyomó többsége. Ötször annyi vállalkozást adnak vissza, mint amennyit váltanak. A visszaadott vállalkozások mind a lecsúszott termelő vállalkozások, a kiváltottak 99%-a szolgáltatási kényszervállakozás. Üzlet, fodrász, hasonló, ami szintén a kifutás után, rövid időn belül bukásra van ítélve. Nincs tőke, nincs hitel, nincs fizetőképes kereslet. És nem is lesz.

Azt mondja Orbán, hogy egymillió munkahely kell. Igen. Minden hülye tudja, hogy munkahelyek kellenének. Ez a mondat egy közhely. Az egymillió meg olyan jól hangzik. Ahhoz, hogy termelő cégeket építhessünk, kell a piac, ami azt felvásárolja. Piac nincs. India, Kína mindent lefed. Ha pedig a globalista nézetet felrúgják, minden veszik, az EU, a bankok, Izrael, minden amijük csak van. Egyszerűbb hát belőlünk rabszolgát csinálni. És a sok birka még elhiszi, hogy pártok nevében lehet itt változtatni? Jövő év végére újabb kétszázezer munkanélkülivel kell számolni. Ezzel a munkanélküliek száma átlépi az elviselhetőség határát.

Az emberek az anarchiára szavaznak, ha elmennek szavazni. Abban az esetben a belháború elkerülhetetlen. Tapasztalható, hogy a feltüzelt négy, vagy nyolc évvel ezelőtti választási harc nincs sehol. Szemlátomást egyik párt sem akar olyan látványosan győzedelmeskedni, hogy egyedül viselje a felelősséget mindenért, mert érzik a bajt. Aki most hatalomra kerül, az fogja kivégezni az országot. Akkor is, ha nem akarja, mert az általa is elfogadott működtető rendszer vált teljesen működésképtelenné. A sok bolond fut szavazni a kinevezett szörnyű gonosz ellen, aki már most dörzsöli a tenyerét. Mert a nagy összeomlásban nem magára kell mutogatnia, hanem a balekra. És megint ők jönnek ki jól az egészből hosszú távon.

Mi lenne a kiút? Ha az arra jogosultak nem mennek el szavazni. Érvénytelen választás után, ügyvezető kormány kell, és akkor lehet egy nagy újrakezdést csinálni. Ez lenne a békés út. De ez nem kell a népnek, mert mennek a vezérkos után, mint jó birkák.

Belháború? Totális szétesés? Az MNA észre sem fogja venni. Saját ellátó rendszerünk van, tagjaink folyamatosan sportolnak, képezik magukat, hogy akkor is helyt tudjanak állni, amikor szélsőséges lesz a helyzet. Családjaink felkészültek az összeomlásra, szintúgy országos rendszerünk is.

A politikai és a gazdasági összeomlás rendkívül veszélyes helyzetet teremt. A rend teljes felbomlása várható, márpedig a RENDET minden eszközzel fenn kell tartani. Minden más érdek lényegtelenné válik, és azok az erők, akik a rend fenntartásában érdekeltek, össze fognak tartani. Világnézetüktől függetlenül. Nem világnézeti alapú erők küzdenek majd egymás ellen, hanem a rend harcol majd az anarchia ellen.

Csak az ország fog nyögni. Mindenkinek azt, amit megérdemel!

Gyártó István - Jövőnk.info

2010. február 23. - 08:11

Exkluzív interjú Győrkös Istvánnal

Beszélgetés Győrkös Istvánnal, a Magyar Nemzeti Arcvonal - Hungarista Mozgalom vezetőjével.
(2009. február 14.)

Mint az Arcvonal vezetője, hogy látja a mai helyzetet?

Mindenki érzi, hogy baj van. Az emberek döntő többsége a bajok forrását képtelen meghatározni, ezért az ismeretlentől való félelem és a bizonytalanság számukra még tovább fokozza a kilátástalanság érzését. A minden alapot nélkülöző hatalmi ígérgetéseknek már csak nagyon kevesen hisznek, ezért a többség egy része apátiába zuhanva várja a jövőt, vagy valamilyen egyéni túlélési tervet igyekszik kidolgozni.

A másik része közösségi válaszokat keres. De mert ők sem látják a bajok valódi okait, minden jó szándékuk ellenére zsákutcába sodródnak.
Ez ideológiai és jövőstratégiai zavarokat okoz, számtalan kis csoportosulás fogalmaz meg hamis, vagy utópisztikus jövőképet, alkot működésképtelen ideológiát, melyek egymás ellen hatva cselekvésképtelenné teszi ezeket a különben jóindulatú csoportosulásokat. Ez a folyamat a közelmúlt történései következtében felgyorsult, ezért itt az ideje, hogy nyilvánosságra hozzuk az Arcvonal álláspontját, jövőképét, ideológiáját és stratégiáját. Ez segítheti a tisztánlátást, talán közös nevezőként is működhet, és csökkenti, vagy felszámolja az egy oldalon álló, de egymással szót nem értő csoportosulások közötti ellentéteket.

Mi az Arcvonal álláspontja?

Az Arcvonal álláspontja szerint a polgári társadalmi rend végóráit éli. Haldoklik, és ez a folyamat visszafordíthatatlan. A dekadencia a haldoklás biztos jele. A dekadencia következménye a degenerálódás, mely már teljesen átitatta a nyugati társadalmakat. Jeleivel naponta találkozunk. A homoszexuálisok felvonulásai, a szinglikultusz, a konzumidiotizmus, az abortusz, a holokauszt vallás csak egy-egy megnyilvánulása az általános leromlásnak. Hullafoltok, melyek még a teljes pusztulás előtt megjelentek.

Mindig voltak ilyen jelenségek. Miért tartja a mostaniakat ennyire veszélyesnek?

Az ilyen jelenségeket egy egészséges társadalom a rendelkezésére álló eszközökkel igyekszik megszüntetni. Ilyen mértékű jelentkezése csak egy beteg társadalomban lehetséges. Ez történelmi tapasztalat. A történelmi Róma és a feudális társadalmi rend végóráira ugyancsak a dekadencia volt a jellemző. Egy szűk arisztokrácia erkölcsi fertőben fetrengve már nem tudott válaszokat megfogalmazni a sors kihívásaira, ezért pusztulnia kellett. Az újkori burzsoázia –a vagyonos városi polgárság- a hatalomátvétel idején magasabb erkölcsiséggel, vagyonnal és tömegbefolyással rendelkezett, mint a haldokló arisztokrácia. A hatalomátvétel sok vérrel és szenvedéssel, forradalmak sorozatával egész Európában lezajlott. A plutokrácia, mint a polgári társadalom irányító rétege, szintén képtelen a mai kihívásokra megfelelő válaszokat megfogalmazni. Ezért a hatalom oszlopainak tekinthető négy tényező közül már eggyel sem rendelkezik. Bekövetkezett ugyanaz az állapot, mely annak idején a feudális rend bukását okozta.

Mik a hatalom tartóoszlopai?

A hatalom tartóoszlopai az erkölcsi fölény, a gazdasági erő, a katonai erő és a tömegtámogatás. Az európai polgári társadalmi rend erkölcsileg a második világháborúban kivégezte saját magát. Ettől kezdődően folyamatos volt az erkölcsi romlás, mára az erkölcsiségnek még a nyomai is eltűntek. A gyarmatosításból, a bankok kamatszedéséből, a technológiai fölényből és az erkölcstelen világkereskedelemből felhalmozott óriási tőkét a nyugati társadalom felélte, és a gazdasági súlypont távol-keleti eltolódása következtében soha többé nem tudja még a gazdaság minimális egyensúlyi állapotát sem megteremteni. A gazdasági csőd, annak ellenére, hogy a nyugat „világkrízisről” beszél, kizárólag a polgári gazdasági rend, a kapitalizmus csődjeként értékelhető. Katonai erőről már nem lehet beszélni. A vesztes koreai és vietnami háborúk után nevetséges vergődést produkálnak Irakban és Afganisztánban. A nyugatellenes erők által tudatosan elnyújtott felőrlő háborúk végleg lejáratják a technológiai fölénnyel rendelkező, de harcképtelen katonai rendszert. A tömegtámogatás –részben a felsorolt okok, részben a kelet gyors fejlődése miatt- egyenlő a nullával.

Valóban rossz a világpolitikai helyzet, de ez még nem egy lezárt kérdés. Javulhat a közeljövőben?

Politikai haldoklás is nyilvánvaló és bizonyítható. A polgári társadalmi rend alapegysége a polgár, társadalmi egysége a párt, ideológiája a liberalizmus, gazdaságilag a kapitalizmus elvei az irányadóak. Ezeknek az alapelemeknek egyike sem felel meg a mai kor elvárásainak, ezért nyilvánvaló, hogy a nevezett elemek által létrehozott politikai képlet –a demokrácia- kerékkötőjévé vált minden ésszerű átalakulásnak. A polgári rendszerek kialakulásának idején a Föld lakósága egymilliárd ember volt, és Európa vezető szerepét nem lehetett megkérdőjelezni. Az emberiség közös tulajdonát képező Föld javait akkor még a legigazságtalanabb módon is el lehetett osztani, mert a katonai és a gazdasági erő képes volt érvényesíteni ezt az akaratot. Rablógazdálkodás folyt minden szinten, és mindez egy szűk –plutokrata- réteg érdekében. A belső rend fenntartása megkövetelte a rablott javak egy részének szétosztását, nyilván a társadalmi hierarchia függvényében. Ezt a hierarchiát demokráciának nevezték.
A gazdasági, politikai és katonai súlypont Ázsiába történő átrendeződése, a Föld lakóságának közel hétmilliárdra emelkedése, Nyugat önellátó képességének megszűnte és sok más tényező miatt a kapitalista demokráciák működésképtelenné váltak. A hagyományos –kizsákmányoló- elvet gyengeségük miatt fel kellett adni, és nincs helyette semmi új. A dekadenciából adódó munka és harcképtelenség rohamosan súlyosbítja a helyzetet. Az a hatalmi arrogancia, mely a nyugatot évszázadok óta jellemzi, kizárja az emberiség közös problémamegoldásának minden lehetőségét. A demokráciák gondjainak növekedésére a hatalom képviselői magyarázatot nem adnak. Nem volt háború, katasztrófa, járvány, nincs hivatkozási alap. Azt, hogy egy idejétmúlt, minden ízében romlott, javíthatatlan rendszert erőszakkal tartanak életben, nem fogják elismerni. Sorsukat azonban nem kerülhetik el, mert ez a rosszhoz való görcsös ragaszkodásuk okozza pusztulásukat.

Milyen Magyarország helyzete?

Hazánk a perifériára szorult csatlós elszomorító képét mutatja. Az elmúlt húsz év bűnei megbénítják a társadalmat, az önzésre és a harácsolásra épített demokrácia már működésképtelen. A rend felbomlóban, nincs társadalmi párbeszéd, a gazdaság romokban, az értékteremtő munkának nincs becsülete. A társadalom még nem értette meg, hogy magával a polgári társadalomképlettel van a baj, de ennek ellenére nincs becsülete a polgári életvitelnek, és a pártok közutálat tárgyai. A társadalom természetes védekezőképessége hozta ugyanazt az ítéletet, melyet az Arcvonal ideológiai síkon már régen meghozott.

Pártokat említett. Melyikre célzott?

Minden párt, legyen az bármennyire radikális, a polgári rend szekerét tolja. Minden olyan csoportosulás, mely a fundamentalista hungarizmus, vagy nemzetiszocializmus eszmeiségét vallja, szintén a polgári rend támogatója, csakúgy, mint a különböző ősiségi, szentkoronás, magyar vallásos közösség. Képtelenek megérteni, hogy új időszámítás kezdődött, melyben semmilyen múltbeli vallásnak, ideológiának irányelvként nincs helye. Mert mindegyik velejéig fertőzött a polgári gondolkodásmóddal.
Ha egy nemzeti radikális tömörülés pártot alapít, elfogadja a polgári rend normáit. Ezek után már nem radikális, hanem megalkuvó. Mert a nemzetellenes erők szabályai szerint működik. A fundamentalista nemzetiszocializmus, hungarizmus ezer szállal kötődik a polgári rendhez. Meg kell vizsgálnunk ezen irányzatok vezető személyeinek életútját, és azonnal láthatjuk, hogy mennyire betartották a haldokló polgári rend szabályait, és minden erejükkel annak megjavítására törekedtek. Az európai vallások eljátszották történelmi szerepüket, mely teljes önfeladással és a polgári rendbe történő betagozódással végződött. Nem az alapelveik, hanem pontosan annak ellentétjei szerint működnek.

És mi van a baloldallal?

A baloldali radikálisok, az anarcho-bolsevisták, és sok más hasonló polgári és nem polgári szerveződés, tömörülés a polgári rend leghűségesebb segédcsapatai. A radikálisok hatalmi támogatással azt a feladatot hajtják végre, mely az emberekben a változás elutasításának érzetét ébreszti fel. Oktalanul rombolnak, gyújtogatnak, a mindent elpusztító anarchia rémképét vetítik a társadalom elé. A közelmúlt hazai erőszakos eseményeiben ezek az anarcho-bolsevista aktivisták bemutatkoztak, minden rombolást, gyújtogatást, rendőrverést ők hajtottak végre. Felelősségre közülük senkit nem vontak. A szalonképesebb baloldal képtelen céljait megfogalmazni. Totális zavar állapotában van, társadalmi tevékenységre alkalmatlan. Eljátszotta történelmi szerepét, nincs még egy esélye.

Mi a helyzet a civil kezdeményezésekkel? Lesz valamilyen szerepük a jövőben?

A különböző egyesületek, jogvédők és társaik feladata a társadalom megosztása, értelmetlen viták kiprovokálása az általános kifárasztás terveinek megfelelően. Mindez nem a túlélési stratégia része, hanem csak a haldoklás idejének kitolását szolgálja. A sok kis félrevezetett aktivista, gyújtogató, romboló, ó-szövetségről papoló ezt nem tudja, de fenn az irányítók csak ezért tartják őket.

Más lehetőség nincs?

A polgári társadalom egyetlen ágazata sem mentes a súlyos, javíthatatlan gondoktól. Ezek felsorolása nem lényeges, egyetlen alaptételt kell elfogadnunk: semmi sem javítható! A haldoklás egy bizonyos stádiumában a haldokló már menthetetlen. Hiába pirosítják képét a hazugság rúzsával, hiába hamisítják a kórlapját hamis adatokkal, a halál már a markában tartja.

Ha a polgári társadalmi rend menthetetlen, akkor mit hozhat a jövő? Hosszú haldoklást?

Fokozatos leépüléssel, a nagyobb, majd a kisebb közösségek felbomlásával, az anarchia terjedésével, a maradék szociális háló szétszakadásával kell számolnia mindenkinek. Nyilván ez a folyamat sem tart sokáig, és így is válaszút elé kerülnek úgy a magyar, mint az európai emberek. Elképzelhető, hogy végső kísérletként a dekadens polgári rend a kozmopolitizmus háttérbe helyezésével utat nyit a nemzettudatú, hazafias gondolkodású, de még a polgári értékrendet elfogadó irányzatoknak, remélve, hogy így újabb energiákat tud felszínre hozni. Ez sem járhat eredménnyel, mert a gyorsan romló általános helyzet nem teszi lehetővé ennek a nagyon lassú, átmentő folyamatnak a kiteljesedését, végrehajtását. Az európai ember számára marad a végső, a valódi megoldás, a haldoklási folyamat drasztikus befejezése. Eljön a vér és a vas ideje.

Többször használta az európai ember kifejezést. Miért?

Mert amiről beszélünk, az kizárólag európai és észak-amerikai probléma. A liberális világnézet az európai emberek betegsége és ezért az abból fakadó kapitalizmus csődje is elsősorban őket érinti. Pontosítva, amit most tapasztalunk az a judeó-kapitalizmus csődje, mely lényegében a zsidó hegemónia végét jelenti. És az Atlanti Szövetség világméretű vereségét. Az európai ember ha kilábal ebből a betegségből, újra meg fog erősödni, de kénytelen lesz elfogadni az új játékszabályokat. Ráadásul olyan játékszabályokat, melyek megalkotásában igen kis szerepet vállalhat. Ez a büntetése.

Mi a véleménye a zsidóságról?

Rendkívül megosztottak, egy részük –a kisebb részük- érzi a katasztrófa közeledését, ezért igyekszik normálisan viselkedni. A többség azonban elvakultan követi megszállott vezetőit, akik képtelenek reálisan felmérni a változásokat. Ebből rövidesen igen súlyos gondjaik lesznek, és mire észhez térnének, már késő lesz.

Úgy gondolja, hogy vannak jó zsidók és rossz zsidók?

Igen. A jó zsidó az, aki mindig a zsidóság érdekében cselekszik, a rossz az, aki nem. Ez a megállapítás minden népre egyformán érvényes. A kérdés csak az lehetne, hogy a jó zsidó lehet-e jó magyar. Ez kizárt. Mert míg egy jász, sváb, vagy kun népcsoporthoz tartozó ember lehet egyszerre jó jász és magyar, addig az idegen kultúrával, szokásokkal és lelkiséggel rendelkező zsidó képtelen összeegyeztetni saját világát a mienkével. Erre még nem volt példa, annak ellenére, hogy sok zsidó nagy magyarnak tartotta magát.

Volt-e személyes rossz tapasztalata a zsidósággal kapcsolatban?

Csak rossz tapasztalataim voltak, de gondokat ezek nem okoztak. Ahhoz az alaptételhez tartottam magam, hogy a zsidó mindig hazudik. Minden zsidó és mindig. Jézus –aki ugyancsak jól ismerhette őket- a szemükbe vágta: A hazugság atyja, a Sátán a ti atyátok. Rövid és igaz megfogalmazás, és aki ehhez tartja magát, sok baja nem lehet a zsidósággal. Itt kell azt is megjegyezni, hogy ma mindenki hazudik. Nem a zsidóság érdekérvényesítő eszköze már, hanem mindenkié. És amikor mindenki hazudik, az olyan, mintha nem hazudna senki.

Az úgynevezett fundamentalista hungaristákról miért van rossz véleménnyel?

Nem ítélem el őket, személyes ismerőseim, és jó emberek. Értékeket őriznek, működésképtelen értékeket. Az emberiségnek –és azon belül a magyarságnak is- végig kell járnia azt az utat, melyet a sors jelölt ki számára. Ezen az úton nem szabad megállni, mert az események - a történelem - elmegy a megálltak mellett, és ott maradnak az eseményláncolatok egy, számukra kedves pontján. Maradiakká válnak. Az idő múlásával óriási változások zajlanak le a világban, új kihívásokkal kell szembenéznünk, de mindez a maradiakat nem érdekli. Kapaszkodnak a dogmásított elveikbe, és csodálkoznak, hogy nem figyel rájuk senki. Egyetlen mai problémára sincs használható válaszuk. A másik nagy gondom velük az, hogy teljesen elméleti síkon mozognak. Filozofálgatnak, elvont témákkal foglalkoznak. Nagyon vigyáznak arra, hogy a polgári társadalom ne tudja barbárnak, vagy erőszakosnak címkézni őket. Ez nem más, mint igazodás a liberális polgári normákhoz. Azokhoz a normákhoz, amiket el kell törölni. Vannak olyan csoportosulások is, akik szavakban ugyan hungaristáknak vallják magukat, de valójában nemzeti kommunisták, vagy némi nemzettudattal rendelkező anarchisták. Közéjük tartoznak az úgynevezett NS tömörülések is. Kommunaszellemiség az egyetlen közös nevezőjük. Velük nem érdemes foglalkozni.
Minden hatalmi képlet felosztotta a társadalmat kedvezményezettekre és fenntartókra, alárendeltekre. A kedvezményezettek eleinte kevesen voltak, majd a kedvezmény a civilizációs fejlődés során egyre nagyobb rétegekre terjedt ki. A közelmúltban egyszerre jelentkező különböző világnézetek mindegyike felosztotta a társadalmat a saját elvei szerint. A liberális rendszerekben a plutokrácia és a nagypolgárság, mint kiemelkedően kedvezményezett, a polgárság és a kispolgárság, mint középréteg, és a munkások és proletárok alkottak külön társadalmi csoportokat. A bolsevizmus osztálytársadalmat alakított ki, melynek az osztályharc volt a működtető elve. Kevés kedvezményezettel, sok alattvalóval –akikről alapszinten gondoskodott is- és sok ellenséggel. A fasiszta, nemzetiszocialista, hungarista ideológia szintén felosztotta a társadalmat egy korporatív-hivatásrendiségi elv szerint, melyet még a népi származás figyelembe vételével is kiegészített. Lényegében szintézise volt a másik két megosztó elvnek, melyet egy új elemmel, a népi származással egészített ki. A kedvezményezettek körét így nagymértékben szélesítette, de az ellenségét is. Ezek a világnézetek a polgári, vagy polgárosodó alapképletre épültek, annak számtalan hibáját átvették. Ma már nincsenek olyan társadalmi csoportok, melyek valamiféle társadalommegosztó rendszerbe beilleszthetőek lennének. Teljesen szétesett minden európai társadalom, új szempontok szerint kell újjáépíteni. A zsidóság már kialakította a saját kedvezményesítő elvét, mely a kedvezményezettek számát nagyon szűkíti, lényegében csak a zsidókra és a feltétel nélküli kiszolgálóikra vonatkoztatja. Mindenki más csak alárendelt. Ezzel áll szemben az Arcvonal ideológiája, mely szintén megosztja a társadalmat, de a korszak által megkövetelt szempontok szerint. A kedvezményezettek közé sorol minden igaz, tisztességes magyart, aki a munkástársadalom elvei szerint él, és alárendeltségi helyzetbe kényszeríti a normák megszegőit. Így a kedvezményezettek a magyar társadalom többségét alkotják.

Ezt az eszmeiséget még hungarizmusnak nevezhetjük?

Igen. Ez a mai kor hungarizmusa. Mert a magyar nép érdekeit akarja igazságosan érvényesíteni. A politikai hungarizmus a történelem kihívásaira adott magyar érdekű válaszok összessége. Egy érdekérvényesítő elv, mely nem zárja ki a legkeményebb megoldásokat sem. Ki kell hangsúlyozni azt, hogy nem szabad a múltban gondolkozni. Fel kell mérni az erőinket, a lehetőségeinket, az életterünk adottságait. És félre kell dobnunk minden zavaró tényezőt, úgymint Trianont, nemzetiségi ellentéteket, irredentizmust, kisebbrendűségi érzéseket, alaptalan nemzeti gőgöt. Ezek nem építő elemek, hanem rombolók. A munkára és a harcra kell összpontosítanunk minden erőnket és tudásunkat, mert csak így érhetünk el az igazságosság világába.

Nem utópia ez?

A liberálisok számára biztosan, a kommunisták számára már nem annyira, számunkra pedig nyilvánvaló jövőkép. Európa minden országában vannak hasonló gondolkodású tömörülések, és ez csak megerősíti a jövőképünk megvalósulásába vetett hitünket.

Még erősnek látszik a liberális világ. Mikor és milyen módon változik a kép?

Valóban annak látszik, de csak látszik. Képtelen a változást megakadályozni. Már említettem, hogy eljön a vér és a vas ideje. Ez a világtörténelem legkegyetlenebb, legpusztítóbb időszaka lesz. Tűzben, mocsokban és vérben fog megszületni az új világ. Akinek kétségei vannak erre nézve, tanulmányozza Jugoszlávia felbomlásának eseményeit. Ez mostanában történt Európa közepén, és nem volt se világnézeti, se vallási háttere. Mi lett volna akkor, ha még ezek a tényezők is súlyosbították volna a helyzetet? Hazánkban az átmenet nem lesz vértelen. Sok az elfojtott feszültség, nagy a félelem. Ez agressziót szül, az pedig újabb bűnöket. De végül letisztul majd minden. Bármikor és bárhol elkezdődhet a folyamat, akár hazánkban is. És pár éven belül minden lezajlik.

Mi lesz az úgynevezett ellenségek sorsa?

Nincsenek úgynevezett ellenségek. Ha üt az óra, mindenkinek választania kell. Az első pillanatban. Aki jól választ, a sorsközösség részévé válik, aki rosszul, örökre ellenség marad. Nyilvánvaló, hogy ők nem kerülhetnek be a kedvezményezettek társadalmába. Felmerülhet az a kérdés, hogy ha az elmúlt évek bűnösei most a jó oldalt válasszák, mi legyen velük. A harc, az áldozatkészség és a vér lemossa a bűnöket. Mi nem a polgári társadalmak sémái szerint gondolkodunk. A mi oldalunkon, ha harcolunk, mindenkinek harcolnia kell, ha építkezünk, akkor mindenki épít. Képességei szerint. Nem győzöm hangsúlyozni: egy új világ új normái szerint kell gondolkodni és élni.

Mik az alapnormák?

A munkás magyarok új társadalma a jövő társadalmi képlete. Pontosan meghatározásra kerül a munka fogalma, az értékteremtő, az értékközvetítő és az értékvédő munkáé, és az is, hogy ki tekinthető munkásnak. Az új társadalmi rend kedvezményezettjeinek. A munka nemzetszolgálat és ezért akik nem végeznek társadalmilag elfogadott munkát (munkakerülők, nyerészkedők, ügyeskedők,stb.) nem lehetnek teljes jogú tagjai az új munkástársadalomnak. Ezért őket átneveléssel, vagy kényszerítéssel tesszük hasznossá társadalmunkban. A vagyonosodás korlátozott, az igazságosság elveinek megfelelően. De ez a távolabbi jövő, részletesen az Eszmei alapjainkban már kidolgoztuk. Most a harc ideje következik, arra kell felkészülnünk.

Mivel a pártot, mint a polgári rend szerves részét, elutasítják, hogyan fogják ezeket az elveket érvényesíteni?

Mozgalmi síkon. Máshogy nem is lehetne. Népi mozgalom áldozatkészségre alapoz, a párt megélhetési politikusokkal operál. Kell is egy erős népi mozgalom, mert a valódi ellenség nem is a hatalom, hanem a zavaros helyzetet kihasználni akaró anarcho-bolsevisták oldaláról fenyeget. Velük szemben nincs kímélet, könyörtelenül le kell számolni velük. Ez népi támogatás nélkül igen nehéz művelet, ezért kell az erős népi mozgalom. Tudatni kell az emberekkel, hogy az anarcho-bolsevizmus mindent, újra kihangsúlyozom: mindent le akar rombolni, mindent el akar pusztítani. Mi összegyűjtjük a valódi értékeket, az ősi értékeket, és átmentjük az új világba. Óriási, sokszor elfeledett, eltakart értékekről van szó, melyekre égetően szüksége lesz az emberiségnek.

Az Arcvonal normáit nem lehetne általános elvárássá tenni?

Az Arcvonal olyan magas elvárásokat fogalmaz meg, melyeknek az átlagember nem tud megfelelni. Nagy feladat sikeres végrehajtása átlag feletti embereket kíván. Ez viszont nem párosul egy felsőbbrendűségi tudattal. Nincsenek felsőbbrendű emberek, viszont alsóbbrendűek –sajnos- még vannak. A népi mozgalom egész emberekre, az érett értelmű, erős erkölcsű emberekre épít. A különleges elhivatottságot érző embereknek viszont az Arcvonalban a helyük. Itt tudják valódi énjüket a többség javára és a közös érdek hasznára kibontakoztatni.

2009. február 16. - 00:02

Szemelvények a Jövőnk.info 2009-es cikkeiből - Olvassa a Hungarista Mozgalom híroldalát!

Nem nemzeti, hungarista!

Nekünk hungaristáknak szokásunk nevükön nevezni a dolgokat. A zsidót zsidónak, még akkor is, ha nemzetiszínbe tekeri magát. Továbbá nem tűrjük a megalkuvást, nem megyünk el szó nélkül a messziről bűzlő dolgok mellett, és nem nézzük jó szemmel, ha a számunkra fontos értékeket a legocsmányabb mocsokkal vegyítik össze. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a nemzeti gondolatot ’józsidók’ képviseljék, de azt is, hogy a nemzeti ellenállás sorai tele legyenek buzeránsokkal, cigányokkal, alkoholistákkal, drogosokkal és bűnözőkkel. Az ilyen ’példaképek’ felmutatását pedig egyszerűen nemzetgyalázásnak tekintjük.

A Hungarista Mozgalom szócsöveként működő Jövőnk.info portálon ezek az elvek egyértelműen megjelenítésre kerültek. Liberálisan gondolkodó nemzetiek részéről felvetődött a kérdés: hogy akarunk így részévé válni a nemzeti oldalnak? A válasz egyszerű: sehogy!

Ami ma az úgynevezett nemzeti oldalon folyik, számunkra teljes mértékben elfogadhatatlan. Józsidó vezetők, válogatatlan tagság (közöttük cigányok, buzik, drogosok, bűnözők), erkölcsi halott példaképek. Nemhogy a nemzeti gondolattal, de a természetes értékrenddel áll szemben az, ami most az ún. nemzeti oldalon folyik! Köszönjük, mi ebből nem kérünk. (…)

Beépült az Arcvonal a rendőrségbe?

A Népszabadság hungarista táborokról írt cikke után a magukat illetékesnek gondolók szorgalmasan kezdték böngészni a Jövőnk.info-t. Nem a nemzetbiztonság munkatársai, elvégre ők indulásától fogva folyamatosan figyelemmel kísérik működésünket, a robot félóránként menti az oldal tartalmát. Újságírók, politikusok, elemzők, nagyokosok.

Az újabb hisztéria alapja a „Polgárháború küszöbén” című írás, mely a ’Bástya’ tavaly novemberi számából került fel honlapunkra. (…)

Az SZDSZ-nek és hasonszőrűeknek problémát jelent, ha a nevezett szervek állománya hazafiakból áll. Mi magyarok inkább azt tartanánk problémának, ha nem ilyen emberek lennének ott! Ha katonaság, rendőrség, nemzetbiztonsági szolgálat állományát nem a legtettrekészebb hazafiak töltik ki, régen rossz annak az országnak! Olyan hivatások, melyek megkövetelik a hazafiasságot! És hogy tettre készek? Igen! Mert ők látják a legjobban, mi folyik ebben az országban! Nem azért megbízhatatlanok a hatalom számára, mert valaki beépült. Hanem mert többségében magyarok!

Épp ezért, felesleges beépülnünk bárhova. Mert a hazafiasság nem agitáció kérdése, az igaz magyar emberek nem konspiráció útján szerveződnek egységbe. Bennünket a magyarságunk köt össze. Nekünk nem kell titokban susmusolni. Nálunk elég egyetlen kézfogás vagy egy tekintet.

(…) Ha az idő úgy hozza, úgyis megtaláljuk egymást. Addig is elég, ha összeköt minket magyarságunk, az igazság szeretete. Elég, ha tudjuk: egy oldalon állunk! Ez az Egységes Magyarország!

Ez a hatalom igazi nagy problémája! A pártagitációkat, szervezkedéseket nyomon lehet követni, lehet dossziézni, elhárítani. De mikor a nép ébred… Mindenki a saját helyén áll ki magyarságáért, az igazságért… Katonák, rendőrök, a nemzetbiztonsági állomány, önkormányzatok, stb. Emellett pedig jelentkezik egy vezető erő, aki nem akar pártot szervezni, nem agitál lépten-nyomon, nem akar még csak előtérbe kerülni sem. Mégis minden közösségből a legjobbak rá figyelnek. Egyre többen. És szép lassan mindenki felé fordul.

Mi nem szervezetekbe épülünk be. Hanem a lelkekbe!

Politikai helyzetelemzés a nemzeti jobboldal felállásáról

(…) Mára három meghatározó irányzat alakult ki, a küzdelem módjainak különbözősége alapján. Mindhárom irányt egy-egy vezető szervezet neve fémjelzi.

A szalonnacionalisták a rendszer belülről való megdöntésének hívei, a Jobbik képviseletében a parlamentáris utat választották, annak minden visszásságával és csapdáival.

A nemzeti radikálisok a rendszert kívülről, erőszakosan akarják megdönteni. Központi szervezetük a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom. Harcmodoruk az utcai zavargás, közegük az indulat vezérelte tömeg.

A harmadik irányzat szerint az egész rendszer és a fennálló társadalmi rend a saját bűnei súlyától fog összeomlani, amire fel kell készülni. Ők a hungaristák, a Magyar Nemzeti Arcvonal, illetve az általuk életre hívott Egységes Magyarország Mozgalom vezetésével. Taktikájuk a fegyelem és rend alapú, tekintélyelvű szervezetépítés, a kivárás, és a csendes, de nagyon is aktív készülődés.

A zsidó Fidesz-t akár csak kérdőjellel is nemzeti pártként említő vak tömeget nem sorolhatjuk a nemzeti oldalhoz – attól függetlenül, hogy a későbbiekben még bármelyik irányzat támogatói lehetnek. A Vukics-féle békegalamb-eregető, jellegtelen szervezetek a gondolkodó nemzetiek szempontjából szintén teljesen érdektelenek. (…)

A tenni akaróknak adott minden lehetőség. Van három irány. Tessék mérlegelni, és választani!

Az összeomlásra készülve – körvonalazódik az új népi ellenállás

Egyre többen keresnek meg minket az általunk szalonnacionalistának, nemzeti radikálisnak nevezett táborokból. (...) Magunk részéről mindkét irányzat elképzeléseit elutasítjuk. Ezt a rendszert demokratikus úton megváltoztatni nem lehet, de zavargásokkal megdönteni sem. Nem lehet viszont fenntartani sem, az összeomlás elkerülhetetlen. Ezt egyre többen látják be jelenlegi elhelyezkedésüktől függetlenül. Ezek az emberek, közösségek, csoportok, sőt szervezetek egymás után keresik meg az Arcvonalat. Mert ezt az MNA mondta ki először. Sok mindent el lehet lopni, le lehet másolni. Azt viszont mindenki tudja, hogy míg a nemzeti radikális, szalonnacionalista szervezetek különböző formában vívják szélmalomharcukat a rendszer ellen, addig az Arcvonal évek óta tudatosan készül arra, aminek bekövetkezését a történések egyre inkább valószínűsítik. Amit nem lehet felkészületlenül fogadni. (…)

A hungarizmus eszmeiségének időszerű megnyilatkozása új irányvonalat hozott a nemzeti ellenállás terén. A merőben új látásmód kinyilatkoztatását az első körben értetlenség fogadta. A köztudottan nagy múlttal és tapasztalattal rendelkező hungaristák (a Magyar Nemzeti Arcvonal a legrégebbtől fennálló nemzeti szervezet Magyarországon) kimondtak olyan dolgokat, melyek fölött mások előszeretettel átsiklottak, rámutattak a különböző szerveződések, irányzatok visszásságaira. (…)

Továbbá a hungaristák más meglátásból közelítették meg a rendszer elleni harcot. Az események menetét előre látva új célt és alapot jelöltek a küzdelemnek. A hungaristák nem azt mondták, hogy kell megdönteni a rendszert. Hanem azt, hogy ha tetszik, ha nem: eljön a vér és vas ideje! Mindez párosult egy markáns ideológiával, ami szintén eltér a megszokott szemlélettől. Más szemszegből szemléli a józsidókat, a Trianon-kérdéskört és a nemzetiségi viszonyokat, az erőszakszervezetek tagjaihoz való hozzáállást, a nagyhatalmak szerepét, a nemzeti egység útját. (…)

Mind több a megkeresés irányunkban. Személyek, más szervezetek tagjai, vezetői, sőt szervezetek, vagy azok térségi szintű vezetése. Egyre többen látják be: igazunk lesz. Sem a demokrácia, sem az érzelmi-indulati lázadás nem működik. A végjáték mégis jön. (…)

Mindenkit – személyt, csoportot, szervezetet – egyedileg bírálunk el. Mindenkit jó szívvel fogadunk – kivéve, akik már elásták magukat. De semmiféle alkudozásba nem megyünk bele. Tudjuk, hogy mit akarunk. A kérdés, hogy jössz velünk, vagy mindenáron demokratát akarsz játszani? Mivel tudod segíteni, szolgálni a mozgalmat, a nemzetet most, és mire vagy kész, ha eljön az idő?

A magyar nemzet ismét spontán rendeződik sorsközösségbe. Különböző szervezetek tagjai néznek egy irányba, érzik a korparancs hívó szavát. És ez a késztetés, ha dönteni kell, erősebb lesz bármely szervezeti keretnél. A korparancs, a vezérlő láng: a hungarizmus!

Cigánykérdés: a felrobbanó időzített bomba

(…) Ami most történik, nem más, mint következmény. Ha egy bombát élesítünk, előbb-utóbb felrobban. Ki lesz a felelős a következményeiért? A bomba? Másodsorban. Elsősorban pedig az, aki élesítette azt. A cigánybomba felrobbanásáért másodsorban felelősek a cigányok. Felelős a cigányok bűnöző rétege – amely ha tetszik, ha nem, jelentős arányát teszi ki a cigányságnak. Hivatalos statisztikák erről persze nincsenek. Eddig erről beszélni sem lehetett hivatalosan, mert az már ’rasszizmus’. Idáig kellett jutni, hogy végre ki lehessen mondani: a cigánybűnözés létezik! Ezt ma már elismeri a jobb- és baloldal, sőt a cigány vezetők is. Miért kellett erről eddig hallgatni? Miért kellett ombudsmanért kiáltani, ha valaki kimondta? Miért kellett megvárni, míg a helyzet visszafordíthatatlanná válik? Miért kellett megvárni, míg a bomba felrobban? (…)

De a fő bűnösöket magasabb szinten kell keresni. A kérdés elfajulásának oka nem csupán a liberális társadalomszemlélet butasága. Hanem politikai számítás. Mert a cigánykérdés sem ok, hanem okozat. Nem volt szükségszerű, hogy így alakuljon. Az ok a cigánykérdés kezelésének módja. (…)

A cigányok szociális helyzetének, szaporaságának és a nagyarányú bűnözési rátának figyelmen kívül hagyása, elbagatellizálása vezetett oda, ahova. Ez fokozódott még a cigányság szemszögéből a munkanélküliséggel, a másik oldalról pedig a cigányokat illető törvényi engedékenységgel. Ebből a cigány a nehéz munkához jutás révén a negatív diszkriminációt érzékeli, a többségi társadalom pedig a cigánybűnözéssel szembeni elnézés és a szociális segélyezési rendszer révén pozitív diszkriminációt lát a cigányokat illetőleg. A lényeg korántsem az, kinek van igaza. Hanem hogy valami nagyon el lett rontva, méghozzá állami szinten.

Kezdve ott, hogy a korábban vándor életmódot élő cigányságot nem csupán letelepíteni kellett volna, hanem megtanítani a közösségi élet szabályaira, az együtt élésre. Az iskolákban nem csupán tanítani, hanem nevelni a cigánygyerekeket. Ha kell, igenis külön osztályban, mert speciális nevelésre lett volna szükség! A cigány közösségeket szocializálni, a bűnözést pedig nem tűrni. Elbagatellizálás, szemhunyás helyett felelősségre kellett volna vonni a bűncselekmények elkövetőit, és a liberális ostobaság helyett tudomásul venni, hogy van egy erős bűnözési hajlam, és a cigánybűnözés igenis létezik!

Meg kell jegyeznünk, hogy korántsem minden cigány antiszociális. Még csak az sem biztos, hogy a bűnöző életmód a cigányság többségét jellemzi. De a létező cigánybűnözés olyan szembetűnő, és annak kezelése annyira bántóan elégtelen, így olyannyira szembetűnő, hogy bélyeget nyom a cigányságra, mint népcsoportra. Rendvédelemben, vagyonvédelemben járatos szakemberek arról számolnak be, hogy településenként néhány, párfős banda lekapcsolásával jelentősen javulnának a mutatók, és a bűnözési hajlandóságot nagyban vissza lehetne vetni.(…)

Közben elkezdődtek a cigányokat érő támadások is, már több esetben fegyverrel, halálos áldozatokat is követelve. A precíz kivégzések miatt joggal merül fel az is, hogy ezek a támadások a feszültség szítását és a ’cigánybomba’ felrobbanását provokáló titkosszolgálati akciók. (…)

A kiélezett feszültségnek most ugyanúgy megisszák a levét azok a cigány emberek, akik valójában semmiről nem tehetnek, mint hosszú évek, évtizedek óta azok a magyar emberek, akik áldozatul estek az eltitkolt cigánybűnözésnek.

Mert arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy miközben 50 millió forintos nyomravezetői jutalmat tűztek ki a cigányokat ért támadások nyomravezetőjének, a cigányok által elkövetett bűncselekmények – közöttük az erőszakos támadások száma is – szaporodik. Hosszan lehetne sorolni azok neveit, akiknek ez életükbe került – bár az ő temetésükön nem jelentek meg a közélet ’jelesei’. A lakosságot érő atrocitások mindennaposak a jelentős cigány lakossággal bíró településeken. A gyerekeket ért iskolai inzultusokról könyveket lehetne megtölteni – minden iskolában! Ezek tények! (…)

A HVIM trianoni megmozdulása kapcsán

(…) Egyszerűen nem igaz az, hogy elkerülhetetlenül szükséges a szembenállás, a kinti magyarok érdekeire hivatkozva. Felhívjuk mindenkinek a figyelmét, hogy amióta a Magyar Nemzeti Arcvonal párbeszédet kezdeményezett a szlovák szélsőjobboldallal, jó viszonyt alakított ki a Slovenská Pospolitost-al, azóta gyakorlatilag a szlovák nacionalisták részéről nem történt magyarellenes atrocitás a Felvidéken. Még a szlovák-magyar titkosszolgálati együttműködéssel kidolgozott ellenintézkedés – a dunaszerdahelyi provokáció és az azt követő budapesti incidensek – is kisiklott a szervezetek kiállásán. (…)

Kereszttűzben a Magyar Gárda

A vasárnapi nemzeti ’ereszdelahajamat’ után megy a vita, kinek volt igaza, sőt ki a jobb magyar. A valamiféle rendet megjeleníteni próbáló (Jobbikos) Magyar Gárda szembekerült az érzelmi-indulati alapokon álló, ügynökökkel tűzdelt, focihuligánokkal vegyes nemzeti anarchistákkal, barna bolsevistákkal és a tömegpszichológia szabályai szerint viselkedő tömegemberekkel.

A nemzeti hírportálok saját maguknak ellentmondó nyilatkozatokat adnak közre, határozottan állást foglalni nem tudnak, de szinte kivétel nélkül gyávának nevezik a gárda viselkedését. (…)

A Gárdát betámadó Budaházy-ék videó-összeállítással igyekeznek bizonyítani, hogy igazuk volt. (…)

A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy Budaházy-t – Toroczkaival ellentétben – nem tartjuk feltétlenül ügynöknek. (…) Viszont az, hogy egyre inkább a rendőri erőkkel való szembenállásra hegyez ki mindent, az már egy ügynöknek is becsületére válna. Valóban változásra készülő erők szemében a tömeg és a rendőri erők – kiknek állásfoglalása a változás pillanatában kulcskérdés – szembeállítása főbenjáró bűn!

Miután egy gárdista nagyon helyesen – ám nem elég határozottan, de a tömeg reakciója alapján nem is biztos, hogy ehhez elég tekintélyük lett volna – megpróbálta leállítani a bajkeverőt, az a Gárda leminősítése után ekképp kesergett: „ne jussunk már oda, hogy egymásnak beleszólunk, ki mit mond”! Igazi anarchista kulcsmondat! Nehogy már valaki megszabja, mit mondjak, mit tegyek, nehogy már valaki VEZESSEN! Ezért tart itt a nemzeti oldal. Mindenki beszélhet összevissza, mindenki azt csinál, amihez épp kedve van. (…)

Itt az ideje elgondolkodni! Mindig lesznek olyanok, kiknek a zavargás a lételemük. Az ilyeneket mindig kihasználja a hatalom – épp a tv-székháznál is. Érzelmi-indulati alapállásuk miatt rendezetlenek, szervezetlenek, fegyelmezetlenek, mint láthatjuk, céltalanok is. Harcra alkalmatlanok. Velük akartok tartani?

De azoknak is igazuk van, akik azt mondják, hogy egy elkerülhetetlenül polgárháború felé sodródó országban a kopogtatócédula-gyűjtögetés – pláne józsidós pártoknak – szintén értelmetlen. Van megoldás? Szerintünk igen! (…)

Még egy dolog: a Jobbik Gárdája általános támadás alatt. A Jobbik meg kussol! Nem álltok ki a sajátjaitok mellett? Ennyire fontos a többi szavazata?

Az eseménylánc a valódi nemzeti oldalnak egy főnyeremény. Mindenki megmutatta, hol áll, mit akar! Szép lassan felsorakozik a nemzet képviseletében az egységes Magyarország, és az anarchobolsevita zavargók, józsidós liberál-nemzetiek az összeomló polgári zsidótársadalom oldalán!

Európa új reménye: Oroszország

Döbbenetes fejlődésen ment keresztül Oroszország fél évszázad – különösen az utóbbi néhány év – alatt. Nem csupán a gazdasági fejlődésre gondolunk, a szociális erősödésre, a társadalmi egyensúly helyreállítására. Hanem arra az erkölcsi magasságra, amibe Oroszország a legsötétebb sátáni bolsevizmus állapotából jutott.

A sztálini Szovjetunió bár világbirodalom volt, a judeo-bolsevizmus gyilkos megtestesítőjeként írta be nevét a történelembe. Meggyötörte az orosz népet, és mindazokat, akik a Szovjetunió területén éltek. Hasonló rendszereket ültetett fél Európa nyakába. A bolsevizmus 100 millió emberi életet követelt!

Sztálin halálával a Szovjetunió a legvadabb judeo-bolsevizmusból egy mérsékeltebb népi kommunizmus felé mozdult el. Hamarosan letörte a szovjet blokkhoz tartozó országok judeo-bolsevik vezetését is. Mi magyarok jól tudjuk, miért lehetett nekünk 1956-unk, és azt is, hogy kezdődött az el. Azt is tapasztalhattuk: valami változott. Míg 1945-ben a Magyarországot elfoglaló szovjet hadsereg tagjai rablást, gyilkolást, tömeges nemi erőszakot hoztak, 1956-ban az ilyen jellegű atrocitás már nem volt napirenden. A ’80-as évek végén az orosz katonák hazamentek. Az sem volt véletlen, hogy ez megtörténhetett. A blokkhoz tartozó államok felszabadítása szintén része volt az orosz tervnek.

A kelet-európai országokban mély és keserű nyomot hagyott a negyven éves szovjet uralom. És berögződött oroszellenességet is. Független az új idők demokratikus államközi együttműködéseitől, a nép rossz emlékei megmaradtak. A nemzeti gondolkodású emberek pedig tudatosan őrizték a múlt árnyait, okulásul.

Most azonban itt az ideje, hogy felülvizsgáljuk történelmi előítéleteinket! Tisztán kell látnunk, mi miért történt. Józanul kell szemlélnünk a jelent, és számot kell vetnünk a jövőről. (…)

Magyarok a baloldalon

(...) Olvasóink az elvileg ellentétes oldalon való elhelyezkedés (ez a berögződés egyébként egy baromság, ahogy azt lejjebb elemezzük) ellenére egyebek mellett pozitívumként említették, hogy oldalunkon nem találkoztak a más nemzeti médiumokban megszokott köpködéssel és sárdobálással. Ennek két oka van. Egyrészt nem tartjuk taktikusnak és alkalmazandónak az indulati alapokon álló politizálást. Másrészt – vagy talán pont ezért – látjuk, tudjuk és értjük, mi az, ami miatt az emberek egy része nosztalgiával tekint a múltra, magunk pedig elvakultság nélkül igyekszünk elemezni a történelmet. (…)

Akik nosztalgiával gondolnak a Kádár-rendszerre, akár még ha kommunistának gondolják is magukat, általában a legkevesebbet sem tudnak az ideológia mibenlétéről, egyetlen sort nem tudnak idézni Marxtól, sőt egyáltalán nem is érdekli őket. Ők nem az ideológiát élték meg, hanem a hétköznapokat! Ami sokkal különb volt, mint ma!

A végére hagytuk a legfontosabbat, ami az embereket a múlthoz fűzi: a közösség! Amit a mostani rendszer teljesen elvett az emberektől. A múlt rendszereit, lett légyen az nemzetiszocialista vagy kommunista, a közösségi érzés hatotta át. Ennek hiányában a társadalmat átjárja az elhidegülés, a másik lenézése, törtetés, ellenségeskedés, közöny és gyűlölet. Ez az, ami a legjobban hiányzik az embereknek. Épp ezért, jóval többre becsüljük a közösségben gondolkozó, baloldali munkásembert, mint a hedonista-nihilista semmihez nem kötődő szabad polgárt, még ha elől-hátul összetapasztgálja is a kocsiját nagy-Magyarország matricával. (…)

Tudomásul kell venni, ezek az emberek egyszerű magyar munkások voltak. A kommunizmus bűnei az ideológiai kiagyalóié, a vezetőié és az embertelen végrehajtóké, akinek teljesen mindegy volt, milyen ideológia alatt garázdálkodhatnak. Nekik a néphez, az egyszerű magyar munkásokhoz semmi közük! (…)

Azt is tudni kell, hogy a polgári rendszer bukása után felálló új társadalmi rend erősen szociális jellegű lesz.

Fentieken lehet megbotránkozni, attól ezek tények maradnak. És ezt azok jelentik ki, akikről a politikai elemzők vészharangjai azt hirdetik: az igazi szélsőjobb még csak most fog felbukkanni.

Ez az erő pedig közösségben gondolkodik. Mert az ország nem jobb- és baloldalból áll. Hanem emberekből. Magyarokból. A kérdésünk: akarsz-e országot, hazát? Akarsz-e jövőt, magadnak, gyermekeidnek? Kész vagy dolgozni és harcolni érte?

Fokozódik a Mossad aktivitása Magyarországon – Ébresztő!

Módszeres előkészületekre utal az izraeli titkosszolgálat aktivitása hazánkban. Folyik az etnikai feszültség irányított élesítése, a stratégiai objektumok elfoglalása, az izraeli haderő betelepülése. Az elhárítás belső háborút vív, a kormány sodródik, a nemzeti oldal felkészületlen, a gárda-szerű szerveződéseket megvezetik.

Hétfőre virradó éjjel ismét lecsaptak az Mossad által fizetett bérgyilkosok, ezúttal megint egy nyírségi településen, Kislétán. (…) A bérgyilkosok – illetve megbízóik – egyre inkább figyelmet fordítanak arra, hogy az áldozatok lehetőleg dolgozó, úgymond tisztességes cigányok legyenek, és gyerek is legyen az áldozatok között. A gyilkosságokra hivatkozva és a Magyar Gárdával rémítgetve cigány bűnbandákat fegyvereznek fel, úgymond ’önvédelem’ okán. Erre vonatkozóan még csak Budapest egyes kerületeiben terjednek információk, de valószínűsíthető, hogy ugyanez zajlik vidéken is, különös tekintettel Borsod és Szabolcs megyére.

A zsidó érdekű ’őrző-védő’ cégek sorra felügyeletük alá vonják a kulcsfontosságú intézményeket, többek között a honvédség laktanyáit, raktárait is ezek őrzik. Az In-Kal a közelmúltban együttműködési megállapodást kötött a rendőrséggel is.

Az izraeli haderő folyamatos beáramlásáról újabb és újabb információk bukkannak fel. Már most zsidó katonák százai állomásozhatnak Magyarországon. (…)

A dolgok betetőzése a következő parlamenti ciklusban várható. Az elkerülhetetlen összeomlás a Fidesz kormányzásának közepére datálható. (…)

A Fidesz ezúttal magával hozza Izraelt. A párt a legszorosabb kapcsolatban áll azokkal az erőkkel, akik most a Kárpát-medence totális megszállását készítik elő, telepítik be a zsidó haderőt, és irányítják a háttérből az eseményeket. A nyílt diktatúra jegyében már jövő évben megkezdődik az ellenállás felszámolása, várható a hungaristák bebörtönzése.

Önleleplezés a Kuruc.info-tól

Pár napja a Kuruc.info alapos szegénységi bizonyítványt állított ki önmagáról. A szokásos soviniszta feszültségszítás mellett nekiesett az Arcvonalnak is. (…)

A Slovenská Pospolitost-hoz köthető blogoldalon megjelent egy szerencsétlen írás Szent Istvánról, akit a cikkíró mint szlovák királyt mutatott be. Erre aztán hamar ráharaptak. A Kuruc.info egyenesen a szlovák nyelvtörvény támogatóiként, mindenféle sovinisztaként mutatta be a Szlovák Testvériséget, és elhordta mindennek a velük jó viszonyt ápoló Magyar Nemzeti Arcvonalt is. (…) Az ügy kivizsgálása folyik. Az esetleges új helyzet kezelése kizárólag a mi dolgunk, nincs szükségünk sovén uszítók véleményére.

És most jöjjenek a kérdések…

1. Hogy van az, hogy a Kuruc.info soha egyetlen sort sem közölt azokról a szlovák megnyilvánulásokról, melyek az általuk bemutatottakkal merőben ellentétes nézőpontból mutatják be a szlovák-magyar viszonyt?

2. Hogy van képe egy olyan oldalnak számon kérni bármiről a szlovákokat, aki folyamatosan őket anyázza?! Ha a szlovák-magyar viszony újra megromlik, az nem az MNA politikájának, hanem épp a Kuruc.info és hasonszőrű társainak köszönhető, akik ostobaságukkal támogatják a szabadkőműves feszültségszítást!

3. Az MNA és az SP kapcsolattartása legalább egy éve köztudott tény. A Kuruc.info-nak miért csak most jut eszébe beszámolni erről?

4. Miért nem foglalkozott a Kuruc.info azzal, hogy az MNA külpolitikájának eredményeképp jóformán megszűntek a magyarellenes atrocitások a Felvidéken?

5. Amikor az országnak egyéb bajai is vannak, miért kell kiélezni a nemzetiségi feszültséget? Kinek az érdekét szolgálja mindez? (…)

7. Az újabban hungarista tollakkal ékeskedni próbáló Kuruc.info eddig mélyen hallgatott az MNA-ról. Miért csak most, ez eset kapcsán jut eszébe a létezése? (…)

9. Soviniszta uszítás, a hungaristák elhallgatása, kiszorítása, szervezetek szembefordítása. Milyen erők állnak a Kuruc.info mögött?

10. A Mossad-os rendőrről miért nem cikkezett a Kuruc.info? Mindenféle csöves cigányt tudnak mutogatni, de a beépült rendőr témája érdektelen! Belső hírforrásunk szerint az információ hamarabb eljutott hozzájuk, mint hozzánk. A nagy leleplezők ilyen témáról miért hallgatnak? És akkor jöhet is a következő kérdés: a cigánygyilkosságok kapcsán miért terelik most is a figyelmet a Mossadról, az NBH-ra mutogatva, és KGB-re utalgatva? Itt a válasz az előző kérdésre?

Tudjuk jól, mi áll valójában az ügy hétterében. Egy nappal korábban figyelmeztettük a Kuruc.info mögött álló erőket, hogy belátunk a lapjaikba. Ez a kirohanás akart lenni a válasz. Önleleplezés lett belőle. (…) A Kuruc.info ezzel kinyilvánította hovatartozását.(…)

A bolíviai kalandorokról

(…) Az egyik áldozatot a nemzeti oldal egy része hősnek tekinti – jellemző módon a liberális média is sztárolja. A homoszexuális zsidó anarchista – szép példakép! – Eduardo Rózsa Flores dolgairól hamarosan közlünk egy összeállítást.

Nem ismeretlen azonban előttünk az ügy másik két magyar szereplője sem. Magyarosi Árpád és Tóásó Előd 7-8 évvel ezelőtt megfordult egyik csoportunknál, egy harmadik erdélyi fiatal és egy egri jobbikos társaságában. A legények Magyarosi kivételével elvéreztek egy 10 km-es kiránduláson.

Annak idején mint Székely Felszabadítási Hadsereg mutatkoztak be, majd Székely Fenyők Egyesületéről is szó esett, más alkalommal pedig ismét más néven kopogtattak a Központunknál, most Székely Légióról, Székely Gárdáról és hasonlókról is beszélnek. (Tipikus álmodozó szervezkedés képe, amelynek rendszerint összesen nincs fél tucat tagja.) (…)

Az erdélyi fiatalok az MNA szűrőjén nem mentek át. Erkölcsileg megbuktak, szexuális tévelygés miatt.

Magyarosiról évek múlva még annyit hallottunk, hogy rasztahajú drogos lett.

Érdemes lenne gondolkodni, utánajárni dolgoknak, mielőtt nemzeti hősnek kiáltunk ki zsidó világpolgárokat, erkölcsi halott fiatalokat.

Trianon – a nemzet szégyene

(…) A magunk részéről ezt a napot egyszerűen a nemzeti szégyen napjának tekintjük. 89 évvel ezelőtt hazánk korántsem volt olyan vert helyzetben, hogy az országcsonkítást el kellett volna tűrni. Ahogy nem tűrte Törökország sem, aki Mustafa Kemál vezetésével kiverte az országfoglalókat. Magyarországon a Rongyos Gárda kivételével jóformán semmilyen ellenállás nem volt! Voltak lózungok, versek, dalok. Volt siránkozás, tiltakozás – de fegyver csak a rongyosok kezében! Épp ezért örök példaképünk a Rongyos Gárda, és az ő tevékenységük az egyetlen momentum, amit ezekből az időkből nekünk ki kell emelnünk. Minden más – bele értve az országvesztést követő Horthy-korszakot is – szégyen! (Horthy nem országgyarapító volt, hanem országvesztő!)

Lehet siránkozni, tiltakozni, követelni, énekelni, a Horthy-korszak lózungjait kiabálni. Trianon ellen, a kormány ellen, vagy bármiért. Mi a rongyosok útját választjuk.

Mossad recept: három plusz egy – a cigánygyilkosságok háttere

Végy egy Mossad ügynököt és ránts bele három embert. A Mossad bevált receptje az államellenes aknamunkához. Úgy tűnik, a cigánygyilkosságok hátterében ugyanaz a szisztéma húzódik meg, mint amit a bolíviai kalandorok ügyében tapasztaltunk. Az események elemzésénél megint csak hasonló helyzetben vagyunk, mert az ismert főkolompos mellett személyes ismeretségünk van a többieket illetőleg is. Így reálisan tudunk értékelni, nem veszünk el a zavaros félinformációk és mendemondák között. (…)

Egyszersmind igazolódni látszik az a feltevésünk, hogy a gyilkosságok az izraeli titkosszolgálat megrendelésére történtek. A szervezés kísértetiesen hasonlít a Rosa Floresz féle esetre, ahol az egy szem Mossad-ügynök három másik fiatalember beszervezésével látott neki a megbízatás teljesítésének.

Az elfogottak közül három ember ismert figurája a régi debreceni szkinhed életnek. Némelyikük csaknem húsz éve került közel az irányzathoz, a debreceni szkinhedek vezéregyénisége volt. A másik kettő is ismert, régi arc.

Negyedik társuk, a csoport vezetője viszont nem illik a képbe. Szintén ismert figura, egy rock zenekarból, viszont ott mint antifasisztára emlékeztek rá. Persze mindenki változhat. Bár az a tény, hogy két cigányt is beprotezsált a munkahelyére, nem ezt bizonyítja. És van itt még egy apróság. Az illető korábban 1,5 évet töltött el Izraelben, úgymond egy kibucban. Aki nem áll teljesen naivan az események előtt, össze is rakhatja a kockákat.(…)

A hírek szerint persze valamilyen szélsőséges szervezet pénzelhette a csoportot, amire a nyomozás előrehaladtával fény fog derülni. Na, ez nem valószínű, a szélsőséges szervezet ugyanis a Mossad lehet. (…)

Az elméletünk a jelek szerint megint bejött. A történések sorra helyzetértékeléseink helyességét bizonyítják.

Levélváltás a zsidókérdésről, józsidókról egy érintettel

(…) A nemzeti pártok józsidóival azért sem tudunk mit kezdeni, mert a zsidóság meghatározó része a zsidósághoz kötötte a hazugság fogalmát. (…) A nemzeti érdek érvényesítéséért folyó harcban a legkevésbé sem lehetünk arra tekintettel, hogy ezeket különválogassuk. Ezért mindenkinek egyszerűbb, ha zsidó zsidóként akar jó lenni, nem pedig magyarként.

Tipikus jelenség az is, hogy a nemzeti pártok józsidói adott helyzetbe kerülve nem tudják meghazudtolni a másik oldallal összekötő származásukat. Jellemző példája volt, mikor az izraeli haderő szállásfoglalásáról írott cikkünk kapcsán egy Magyar Gárdás zsidó fenyegetőzött feljelentéssel. Aki egyébként a Gárda tárgyalásán mondott ’védőbeszédében’ is a holokausztnál lyukadt ki.

Ha tetszik, ha nem: senki nem szeretné azt kockáztatni, hogy a mellette lobogtató józsidó egyszer csak mégis úgy gondolja, hogy tulajdonképpen a szemben álló izraeli katonákhoz állna… Ez indokolja az aszemitizmust. (…)

A nemzeti tömegek kezelésének kérdése

Olvasóink, híveink sokszor fordulnak hozzánk kétségbeesett kérdésekkel, mit lehet tenni a nemzeti érzelmű tömegek felrázása, harcba állítása érdekében. Szervezőink is sokszor ütköznek olyan problémába, hogy az elvileg nemzeti érzelmű, magukat tettre kész hazafinak tekintő emberekkel nem tudnak mit kezdeni, sokszor meg sem értik, miről beszélünk. A nemzeti tömegek megelégednek a választások adta lehetőségekkel, lelkesednek egy felülről levezényelt tüntetés eseményein, koncertek, vásárok látogatásában merül ki a cselekedet. (…)

Változnak az idők. De ahogy változik az általános felfogás, úgy változnak a széleken elhelyezkedők kihívásai, taktikái is. (…) A szemben álló felek az istentelen, zsidó szellemiségű nemzetidegen erők, a másik oldalon pedig az Isten oltalma és vezetése alatt álló, nemzetben gondolkodó hazafiak arcvonala. Óriási hiba azt hinni, hogy a rossz oldal kimerül egy szocialista kormányban, és a baloldalra korlátozódik. De az is tévedés, hogy az Igazság megtestesülése az általános nemzeti vonulat, a jobb érzésű tömegek, és a karikába rakott X-ek a fegyverek. (…)

Naiv tévedés azt hinni, hogy a jobbra tolódásra a sötétség képviselői baloldali reakciót adnak! Nem! Alkalmazkodnak, felveszik a nemzetiszín palástot. Pártjaikat átfestik (…), betagozódnak a nemzeti szervezetekbe, maguk is ilyeneket alakítanak, élére állnak annak, amit nem tudnak megállítani. A végeredmény pedig: ugyanazok az elnyomók, más szlogennel! A csapda pedig ott van, hogy ezt a jobbra tolódó tömegek nem képesek átlátni, és győzelemként ünneplik meg az újabb átverést. (Érdemes lesz megfigyelni a Fidesszel lepaktáló Jobbik pajzsra emelését!)

A másik oldalon elhelyezkedő erők épp ezért nem tespedhetnek bele a nemzeti ébredés eufóriájába. A felelősségük nő. Nekik át kell látni, amit a frissen ébredtek tömegei képtelenek. Át kell látni az eltolódás adta új helyzetet, értékelni kell a történéseket, figyelni, merre mutatnak a folyamatok, és fokozottan dolgozni – mert a kor többet követel tőlük!

Az eltolódás fokozódásával mind veszélyesebbé válik a gonosz erők taktikázása, és egyre nő a jók felelőssége. Közben nő a kockázat, és fokozódik a feszültség. Mindez a széleken elhelyezkedő, egymással szembenálló erők végső összecsapásáig tart. (…)

Tudni kell, hogy a tömeget nem észérvek irányítják, hanem érzelmek. Tudomásul kell venni, hogy épp ezért a tömegek megvezethetők. Azt is látni kell, hogy a befolyásolásra a hatalomnak jobbak az eszközei – és láthatóan működnek is. A cselekvőkészséget mérlegelve jelen esetben számolni kell a kényelemszeretettel, lustasággal is. Ebből két dolog következik: ezt a széles réteget folyamatos, tudatos munkára nem lehet rávenni. Továbbá az alkalmankénti érzelmi-indulati alapú megmozdulások könnyen vonhatók az eszközökkel bírók (jelen helyzetben a hatalom) irányítása alá. Mindezt figyelembe kell vennünk, amikor a nemzeti táborról beszélünk. (…)

Akit elkeserít a nemzeti tömeg kényelmes állapota, egyet tehet: tessék kiválni a tömegből! Tessék készülni, ne érjen váratlanul az összeomlás! A jó szándékú tömeget sem kell leírni, még bármilyen szerepük lehet! A legtöbb pedig azokon múlik, akik kilátnak a tömegből! Felelősségetek van! Munkára!

Szükséges a vizsgálat a Zentai-ügyben

Úgy gondoljuk, valóban szükség van a Zentai-ügy kivizsgálására és a felelősségre vonásra. A köznyugalom érdekében tisztázni szükségeltetik ugyanis, van-e mentsége az öreg Zentainak, miért nem tartózkodott a helyszínen, és miért nem lőtte agyon a szóban forgó személyt. Ha ezt megtehette volna, és elmulasztotta, akkor megrovásban kell részesíteni szolgálati vétség miatt, mert nem tartotta be a törvényt.

Ugyanis az ál-halott zsidó egy partizán vagy diverzáns ügynök volt (manapság terroristának hívják), mivel nem tartotta be a törvényt, és nem viselte a megkülönböztető jelzést. Ezért feltételezhető, hogy ő is robbantani akart volna. És lehet, hogy éppen a zsidónegyedben. Ha sikerül, akkor most nem lenne zsinagóga...

Eme szörnyűség megakadályozásának elmulasztására Zentai úr részéről édeskevés kifogás az, hogy nem volt ott. Egyetlen elfogadható mentség, ha hitelt érdemlően bizonyítani tudja, hogy profi szinten műveli a telepatikus teleportálást, és ő ártalmatlanította a bűnözőt. Ennek hiányában azt kell gondolnunk, hogy a terrorista sorsát zsidó honfitársaink saját erejükből voltak kénytelenek elrendezni. Amennyiben ez bebizonyosodik, javasoljuk Zentai bácsi kitiltását a soron következő holokauszt-rendezvényekről!

2010. március 02. - 07:49

Karbantartás miatt zárva

A Jövőnk.info útnak indulása óta az eddigi legkomolyabb támadását élte túl a reggeli órákban. Bajtársaink a keletkezett hibákat javították, majd hamarosan újra elérhető vált a Hungarista Mozgalom hírportálja.

Jelenleg ismét célkeresztbe került weblapunk, melynek következtében rövid idő alatt közel félmillió oldallekérést generáltak mesterségesen szerverünkön. A szerver teherbírását meghaladó forgalom miatt oldalunkat lezártuk. Bajtársaink megkezdték az oldal tartalék szerverre való költöztetését.

Nem adjuk fel! Kitartás!

Megértéseteket köszönjük!

Jövőnk.info szerkesztősége